Ismert az a mondás, hogy nincsenek pótolhatatlan emberek, de ez csak a hivatali funkciókra vonatkozik, és nem az Emberre.
Kálmánt hosszú évek óta tartó, kínzó betegsége miatt kellett egyik, vagy másik funkciójában helyettesíteni, és ezt meg lehetett oldani, de kedves, közvetlen személyiségét, amely szerénységgel párosult, és megkérdőjelezhetetlen szakmai tudásból, a katéter technikához szükséges kézügyességből, a betegek szeretetéből, kiváló humorérzékből, segítőkészségből és hihetetlen munkabírásból ötvöződött, nem lehet pótolni soha többet.
Ezen nagyszerű tulajdonságait bizonyára híres felmenőitől is örökölhette, hiszen Semmelweis Ignác egyenes ági leszármazottja volt, és nagyapja, Dr. Hüttl Tivadar iskolateremtő sebészprofesszor, felsőházi tag volt, édesapja ugyancsak a sebész szakma kiválóságaként volt ismert. Felsorolni is nehéz, hogy mi mindennek volt kezdeményezője, résztvevője, alakítója és sikerre vivője.
Az egyetem elvégzése után a Radiológiai Klinikán kezdte meg orvosi hivatását, amelyet akkor még Zsebők Zoltán professzor vezetett. Érdeklődése hamar az angiográfiás vizsgálatok felé fordult és így, Szlávy László professzor hívására az Érsebészeti Intézet radiológiai osztályára került, ahol szakmai életpályája kiteljesült. A Városmajorba érkezése egybe esett a Charles Dotter és Andreas Grünzig nevével fémjelzett endovasculáris terápia elterjedésével, és így ő annak egyik hazai úttörője és kidolgozója lett, eleinte Szlávy László professzor vezetésével, majd később önállóan, mint a klinika radiológiai osztályának vezetője. A nagyér katasztrófák invazív és noninvazív diagnosztikájának megteremtése, az elváltozások kialakulásának jobb megértése, a diagnosztika tökéletesítése és ennek önzetlen átadása a minél jobb betegellátás érdekében, szintén az ő nevéhez fűződik. Hüttl professzor neve etalonná vált az endovasculáris beavatkozások területén, nemcsak hazai, hanem nemzetközi szinten is, amelyet bizonyít széleskörű szakmai publikációs és előadói tevékenysége, kongresszusok szervezése, felkért előadások tartása, külföldi és hazai szakmai szervezetekben betöltött vezetői szerepe. Tudományos szakmai színvonalára jellemző magas publikációs száma (166), és az azokra kapott nemzetközi és hazai idézettsége, amely meghaladja a 900-at.
Kezdeményezőkészségére utal az is, hogy ő volt a Magyar Marfan Alapítvány egyik kezdeményezője és mostanáig kuratóriumi tagja. A klinikához tartozó Határőr úti Radiológiai Diagnosztikai Központ megalkotásában, kialakításában szintén meghatározó szerepet játszott. Jelentős, többnyire vezető szerepet töltött be a társszakmák társaságaiban is (Magyar Angiológiai és Érsebészeti Társaság, Magyar Kardiológusok Társasága), ahol szakmai tanácsai, megfontolásai gyakran jelentették a felvetődő probléma megoldását. Képes volt a dolgokat távlatból látni, felülről nézni és ez eredményezte mindig bölcs és megfontolt, soha nem hivalkodó hozzászólásait. Vitáiban nem az ellenfél letiprása, hanem az igazság kiderítése vezette, és ez nem csak szakmai kérdésekben volt így, hanem az élet bármely területén előadódó problémák esetében is. Tudott szerényen háttérben maradni, de ha kellett, tudott kiállni az igazság mellett, nem elkendőzve elhivatottságát, hitét és nemzeti elkötelezettségét. Tudását nem rejtette véka alá, örömmel és kiváló pedagógiai képességgel adta át a medikusoknak, vagy a tanulni vágyó kollégáknak. Ennek elismeréseként megkapta a Semmelweis Egyetem Kiváló Oktatója kitüntetést. A Magyar Állam a Magyar Érdemrend Tiszti Keresztjével fejezte ki elismerését. Betegsége előtt vidám optimista életszemlélet jellemezte, gyakran járt társaságokba, vagy ő szervezte azokat. A munkatársaival mindig nagyon jó viszonyt ápolt, amelyet ők szeretettel viszonoztak, így kialakítva egy meleg, baráti, de szigorúan és következetesen szakmai légkört, egy olyan munkahelyet, amelynek megtartó ereje van, ahová az ott dolgozók szívesen jártak be, és visszajártak hosszú évekig nyugalomba vonulásuk után is.
Szeretett sportolni (sízés, teniszezés, vitorlázás), de szeretett tarokkozni, és főként bridzsezni, amelyet igen magas színvonalon űzött és sok kiváló helyezést ért el vele a különböző versenyeken. Sajnos kérlelhetetlen betegsége már jó pár éve egyre inkább megfosztotta sportos életstílusától, a szelleme azonban mindvégig tiszta maradt, és ezt is a betegek javára használta. Amikor a betegség fellángolása miatt nem tudott bejárni, akkor otthonról adott tanácsot telefonon, kihasználva az internet adta lehetőséget a képek elemzéséhez. A kór előretörését, elhatalmasodását panaszkodás nélkül, szelídséggel tűrte és bejárt a klinikára mindaddig ameddig ez fizikailag lehetséges volt számára. Kedves, segítőkész személyisége most már örökké hiányozni fog itt a Földön! Halálával most már a Városmajori Klinika mitikus alakjainak sorába (Dr. Littmann Imre, Dr. Kudász József, Dr. Soltész Lajos, Dr. Papp Sándor, Dr. Szabó Zoltán, Dr. Szabó Imre) emelkedett.
Adja meg az Úristen Neki a boldog örökélet kegyelmét!
Dr. Merkely Béla, Dr. Entz László, Dr. Szabolcs Zoltán
